„�r�kk� a sz�vemben �ltek...”

- �j sz�vre van sz�ks�ge! – jelentette ki az orvos.

Valahogy sejtettem, hogy ezt fogja k�z�lni. �rhetett volna nagyobb csap�sk�nt is ez, amit az orvos mondott, de nem �rt. Felk�sz�ltem erre, tiszt�ban voltam azzal, hogy ez lesz. Billt sz�vrohammal sz�ll�tott�k k�rh�zba m�g hetekkel ezel�tt, m�gis mit v�rtam volna? A doki boldogan azt mondja, hogy t�vozhatunk egy ilyen eset ut�n? Ugyan m�r! Bill majdnem �let�t vesztette. Egy koncert kell�s k�zben �sszeesett, az�ta itt van. Az �llapota nem javult, s�t, csak egyre rosszabbodott. Ami�ta k�rh�zban van, t�bbsz�r le is �llt a sz�ve, �jra kellett �leszteni. Sz�val nyilv�nval�v� v�lt sz�momra, hogy el�bb-ut�bb bejelenti ezt.

- �rtem... – mondtam, de k�zel sem volt olyan a hangom, amilyennek szerettem volna hallani.

- Az �r m�r fent van a v�r�list�n. – folytatta – Amint tal�lunk megfelel� donort, �rtes�tj�k �n�ket.

- Rendben, �s k�sz�nj�k.

- Ugye tiszt�ban vannak azzal, hogy csak a g�pek tartj�k �letben? – k�rdezte.

- Igen, persze.

- Nos... T�bb mondani val�m nincs. Ha b�rmire sz�ks�g�k lenne, csak sz�ljanak egy n�v�rnek.

- J�-j�, m�g egyszer k�sz�nj�k.

Az orvos kiment, maga ut�n becsukva az ajt�t. Egy darabig csak �lltam ott �s meredten b�multam az ajt�t, majd lassan odas�t�ltam az �gyhoz �s le�ltem r�. A kezeimbe vettem Bill kez�t �s ott szorongattam az �lemben. Vettem egy nagy leveg�t, amit azt�n a sz�mon kif�jtam, majd Billre n�ztem.

- Annyira �r�l�k. – mosolyodta el halv�nyan, s �r�mk�nnyek csillantak meg a szememben.

- Kicsim... – s�hajtott Bill, s r�m emelte tekintet�t.

- Mondjad...

- �n... �n... �n nem akarom...

- Mit nem akarsz? – k�rdeztem id�tlen�l, pedig nagyon is j�l tudtam, mit akar mondani, mire c�loz ezzel. De m�gis rem�nykedtem abban, hogy t�vedek �s valami teljesen m�st fog mondani.

- �n nem akarom ezt a m�t�tet...! – l�tni lehetett rajta, hogy nagy er�fesz�t�sbe ker�lt, mire kipr�selte mag�b�l.

Vill�mcsap�sk�nt �rt ez a kijelent�s. Jobban, mint amikor az orvos azt mondta, �j sz�vre van sz�ks�ge. Mint k�s a sebet, �gy has�totta a csendet ez a mondata. Ez t�nyleg v�ratlanul �rt. Nem �rtettem. Mi�rt nem? Abban a percben vagy ink�bb percekben azt se tudtam volna megmondani, �lek-e vagy sem. Mintha meg�llt volna az id�. Csak meredtem magam el�, mint egy �lettelen test.

- De Bill.... – csak ennyit tudtam mondani a h�rtelen kijelent�st�l.

- Figyelj, k�rlek! Tudom, hogy v�ratlanul �rt, de...

- V�ratlanul? Ez egyenesen led�bbentett!  - fakadtam ki �s fel�lltam az �gyr�l, majd h�tat ford�tottam neki.

- K�rlek, kicsim, figyelj r�m!

- Nem Bill, te figyelj r�m! Mindig �r�kk� akart�l �lni �s a legnagyobb �lmod az volt, hogy a saj�t band�ddal zen�lhess, �s m�r vagy 8 �ve csin�lod ezt, �s most csak �gy feladod?! Te eldobn�d az �letedet?! Mi lesz a rajong�iddal? A band�val? A bar�taiddal? A sz�leiddel? Tommal, az ikertestv�reddel? Mit fognak sz�lni, hogy fogj�k mindezt t�l�lni, a hal�lodat?! �s szerinted �n, hogy teszem magam t�l rajtad?! �s nem akarod l�tni a gyerek�nket, ha megsz�letik? �s mit mondok neki, ha feln�, hol van az apja?! Hogy �rtetem meg majd vele hogy te nem vagy �s soha nem l�that t�ged?! – szinte m�r kiab�ltam.

- Tiszt�ban vagyok ezzel a helyzettel, de hadd d�ntsek m�r egyszer �n az �letemr�l! Az eg�sz eddigi �letem arr�l sz�lt, hogy r�ngattak, mint egy b�but! �larcot kellett �ltenem, hogy ne l�ssa senki, ha valami probl�ma van! Mosolyogtam m�g akkor is, ha s�rni volt kedvem! N�m�n t�rtem a kritik�kat, amit a k�pembe v�gtak! Mindent megtettem, elj�tszottam azt, hogy minden a legnagyobb rendben van! – kiab�lt � is, majd lejjebb vett hanger�n folytatta tov�bb - De most... Most nem... Ha fel�p�l�k, ez tov�bb folytat�dik, �s az, hogy majdnem meghaltam, nem fog jelenteni semmit... �n nem ilyen �letet k�pzeltem el magamnak. �s ha a sors �gy rendelte el, hogy meg kell halnom – mert bizony�ra az�rt van ez – h�t legyen. Nem k�zd�k, �s m�r nem is akarok k�zdeni.

- De Bill... – fordultam fel� – K�rlek, ne... Nem hagyhatsz itt... Nem hagyhatsz magamra... Most nem... – s�rtam, majd odal�pdeltem az �gyhoz �s le�ltem a mellette l�v� sz�kre, s megfogtam a kez�t.

- Tudom, hogy neh�z, de... �n nem k�rek ebb�l...Ennyi el�g volt...

- K�rlek, ne... Bill ne tedd ezt! Bill! Gondolkodj! Biztos van m�s megold�s, csak ne tedd! Bill! K�rlek! K�ny�rg�m!

- Egyszer mindenkinek elj�n az ideje....

- De neked nem most j�tt el!

- Te is tudod, hogy igen... Csak az�rt kapn�m meg azt a sz�vet, mert van p�nzem, �s ki tudjuk fizetni... �s... Gondolod, hogy tal�lnak donort?

- A v�gs�kig fogunk k�zdeni...

- Biztos vagy benne? Tudom, hogy nem. Nem fognak megfelel� sz�vet tal�lni nekem id�ben...

- Bill, k�rlek... Gondolj a szeretteidre!

- Kicsim... �n �gy d�nt�ttem, ezt el kell fogadnod... Ez az els� �s egyben utols� k�v�ns�gom, d�nt�sem... Meg kell �rtened – suttogta Bill m�r-m�r egyre jobban elhal� hangon – K�rlek, sz�lj egy orvosnak, hogy kapcsolja ki a g�peket!

 - Mi? Nem! Bill! Ezt te se gondolhatod komolyan! Nem halhatsz meg! – s belen�ztem a k�t barna szemp�rba, mely m�r r�g elvesztette a csillog�s�t. Nagyon is tudtam, hogy komolyan gondolja, �s hogy ak�rmit is mondok az �n szavam nem �r semmit – Bill... �n... �n nem... akarlak... �n nem akarlak elvesz�teni... – s�rva borultam a mellkas�ra, s szorosan �leltem magamhoz, ahogy csak b�rtam.

- Csssss, ne s�rj, k�rlek! Tudom... Tudom, hogy neh�z... de hidd el... az id�k m�l�s�val k�nnyebb lesz... – suttogta a f�lembe, mik�zben a h�tamat simogatta – F�radt vagyok... – hallottam rekedtes hangj�t. Ez a k�t sz� is nagy er�fesz�t�s�be ker�lt – Sz�lj... Sz�lj egy orvosnak.

- Bill, ne! – k�ny�r�gtem, s lesz�lltam r�la, de tov�bbra is az �gyon �ltem.

- L�cci... Ez az egyetlen d�nt�sem, amit az eg�sz �letemben saj�t magam hoztam meg...

Nem sz�ltam. �jra r�n�ztem, tekintetem m�lyen belef�rtam az �v�be. Percekig n�zhett�k �gy egym�st, azt�n megnyomtam a gombot, ami arra szolg�lt, ha valami baj vagy valamire sz�ks�g van.

- Miben seg�thetek? – jelent meg az orvos egy percen bel�l.

- A f�rjem... A f�rjem... – nehezemre esett besz�lni. A s�r�s fojtogatott. - azt mondta, hogy... – nem tudtam, k�pes leszek a kimondani. Vettem egy nagy leveg�t. Nagy er�vesz�t�sembe ker�lt mire kimondtam – Kapcsolj�k le a g�pekr�l! – �jra el�t�rt bel�lem a s�r�s. Magamon is meglep�dtem, hogy ki tudtam mondani.

- Biztos j�l meggondolta?

- Igen... – ny�sz�r�gte alig hallhat� hangon Bill. – Tudom, mit teszek...

- Rendben.

- Kicsim... Ezt a lapot... add oda a t�bbieknek... K�rlek... – s egy h�feh�r pap�rt adott a kezembe. Remeg� kezekkel vettem el t�le. – Ezen a lapon van, amit mindenkinek �zenek. Anyu�knak, Tomnak, a bar�taimnak �s az �sszes fannak.

B�lintottam.

- Lehetne m�g k�t k�v�ns�gom? – k�rdezte, mire halv�nyan elmosolyodtam – Cs�kolj meg!

Nem kellett t�bbsz�r k�rnie r�. Odahajoltam hozz� �s egy apr� puszit adtam a sz�j�ra. M�g mindig ugyanolyan j�l cs�kolt, mint r�gebben, mint amikor el�sz�r cs�kol�ztunk. Ez volt az utols� cs�kunk. Miut�n elv�ltak ajkaink, a doki megsz�lalt.

- Most lekapcsolom a g�pekr�l... Ut�na m�g p�r percig �lni fog, majd... – nem fejezte be, hisz mi is tudtuk, mi j�n azut�n. Sorban kikapcsolta a g�peket. L�p�sr�l l�p�sre figyeltem, s ahogy egyre kevesebb m�szer m�k�d�tt, egyre jobban omlottam �ssze. V�g�l az utols� g�p is befejezte a pittyeg�st. Az orvos vetett r�nk egy utols� pillant�st, majd elhagyta a szob�t, engem �s Billt magunkra hagyva.

Befek�dtem Bill mell� az �gyba, �s hozz� b�jtam. Magamba sz�vtam az illat�t, j� m�lyen, hogy mindig eml�kezzek r�.

M�r csak p�r percig lehetek vele. Szor�t az id�.

- Van m�g egy utols� k�v�ns�god! – suttogtam a f�l�be – Mi legyen?

Egy kis id�re elgondolkozott, majd suttogva megsz�lalt:

- �nekelj velem, k�rlek... – k�nnycseppek gy�ltek a szemembe, s nem tudtam mit mondani. Er�s sz�r�st �reztem a sz�vembe, tudtam, mindj�rt itt a v�g. Abban rem�nykedtem, hogy ez csak egy �lom, �s mindj�rt fel�bredek, de r� kellett j�nn�m, hogy ez a val�s�g. Bill haldoklik �s az utols� perceket t�ltj�k most egy�tt.

 - Ich bin da, ich bin da, wenn Du willst... – hallottam meg a f�lem mellett a hangj�t. Rekedtes volt, de m�g mindig ugyanolyan j�, t�k�letes.

- Ich bin da, ganz egal wo Du bist. – �nekeltem vele egy�tt - AlleIch bin da, schau in Dich rein, dann siehst Du mich. Ich bin da, wTenn du nach mir greifst, dann halt ich Dich. IHotelch bin da, wenn Du willst, ganz egal wo du bist... – hangja m�r el-elhalt. Szemeim csukva voltak, s �gy folyattam k�nnyeim. G�rcs�sen kapaszkodtam bel�, nem akartam elengedni, nem akartam, hogy meghaljon. F�ltem. Nagyon is f�ltem. Egyenesen rettegtem.