An- An Deiner Seite, nur eine Weile, Du bist nicht alleine. – �nekelte az utols� sorokat, majd elhalkult, ezennel �r�kre. T�bb� m�r nem fogja senki hallani a hangj�t. �reztem, ahogy kezei lecs�sznak a derekamr�l, ahogy mellkasa nem emelkedik fel, ahogy m�r nem l�legzik t�bb�. Mintha r�m�lmomb�l �bredtem volna, �gy pattantak fel szemeim. Fel�ltem, s csak most tudatosult bennem, hogy akit eg�sz �letemben szerettem, szeretek �s szeretni fogok, most itt fekszik mellettem.... holtan. Iszonyatosan elkezdtem zokogni, �t�ttem az �lettelen testet, mik�zben azt kiab�ltam, hogy „Gy�l�llek!” vagy azt, hogy „Gyere vissza, nem hagyhatsz el!”, mik�zben apr� puszikat adtam a sz�j�ra. Eg�sz testem remegett a sok s�r�st�l, lelkem �sszeroppanni k�sz�lt... Vagy m�r �ssze is roppant. �gy kellett elr�ncig�lni Bill mell�l. Vissza akartam menni hozz�, vele akartam lenni. De � meghalt, �s soha nem l�thatom m�r.

A k�rterem mellett sz�p sorban sorakoztak a sz�kek. Le�ltem az egyikre, �s �gy s�rtam sz�ntelen�l, meg�ll�thatatlanul. Hallottam, hogy valaki fut fel�m, s a nevem kiab�lja. P�r perc m�lva Tom nyak�ba borulva s�rtam vele egy�tt. Csak a mi zokog�sunk t�rte meg a k�rh�z csendes �let�t. Odaadtam neki a lapot – vagyis kivette a kezemb�l - amit Bill �rt, s a f�lembe suttogva felolvasta: „Sohasem felejtelek el titeket. �r�kk� a sz�vemben �ltek...”